OH MY FUCKIN GOD!
Somebody...please save me!!!!!!
lassan ez az egész hónap nem az én napom...
annyit meséltem mindenkinek a múlt szombatról, hogy ma este biztos valami leszbikus mutatványt várnak tőlem, amire úgy érzem most képtelen lennék, de meglátjuk: hátha akad valaki...
meg aztán sokat gondolkozom kristófon. mióta azt hiszi, hogy a lányokat szeretem egészen más a kapcsolatunk. hozzám mer érni, bensőségesebb dolgokat mond. ez azt jelenti, hogy eddig félt tőlem. ez az srác...megőrjít. közbe fruzsi meg leakadt róla. valahol azért örülök neki.
mióta mészivel vége az egész világ vett velem egy nagy fordulatot és most alig bírok a lábamon állni.
valami új kezdődött volna azzal a szombat estével?
igen.
az hogy megtehetem. amiről annyit beszéltem, ami után annyit vágyakoztam. mindent megtehetek. mindenkivel.
és persze a legrosszabb ilyenkor rájönni, hogy habár ott a lehetőség mégsem vagyok ilyen.
és tündi milyen? velem milyen? és milyen lesz ha hazajön? milyen messzire kell elmennie ahhoz, hogy elkezdjek neki hiányozni és azt gondolja, hogy meg kéne beszélnünk?
talán japánig is elmehetne...akkor se mondana semmit...'fáradt vagyok.....'
és most hogy tündi elment valami űr van bennem.
nem amiatt hogy fizikailag nincs itt.
talán már lelkileg se lesz soha?
fruzsit szeretem. és ma itt alszik nálunk. megismertetem mamával. jó cucc lesz.
semmit nem akarok. rajzolni se. megint rámtört a nihil.
azt gondoltam, hogy a lányokkal való csókolózás betömi majd a lyukakat az életemben.
valahogy így is van.
mert ez új.
ez más.
ilyen még nem volt.
de ezt is megszokom.
mert én mindent megszokok.
nagymamám bő szürke pulcsijában mentem felfele a mozgólépcsőn.
egy gyereket bámultam.
egy sárga papírral játszott.
azt képzelte űrhajó.
egyszer csak elkezdett lecsúszni.
és csak csúszott és csúszott és csúszott.
csúszott.
egyenesen oda hozzám.
én meg rácsaptam a kezemmel!
elkaptam.
nagy kerek szemüvege mögül
a gyerek engem nézett.
-mit csinál a fecnimmel?
gondolta
és közben megbotlott a mozgólépcső tetején.
a megállóban állt.
a húgát piszkálta.
valaki megkocogtatta a vállát,
én voltam.
azt mondtam:
-ez a tiéd.
egy hajó volt.
kicsi és sárga
papírból.
-dejó!
montda ő.
és a sárga hajó elkezdett úszni a narancssárga korláton.
tündivel a dolog úgy néz ki off. raszta haja van...ettől kéne hogy jobb kedvem legyen?
az iaido-t abba akarom hagyni pedig csak 1 edzésen voltam.
az életem egy szar és mindent utálok.
mindjárt kiderül, hogy ez nem igaz.
new week, new style, new life.
yeah i bought loads of clothes for myself and mother too, we were out shopping and it was nice to try on colourful thing, not just the usual grey and blue...the new style is french artist. kinda cute but elegant also. so its just beauty.
as we were walking i could stop myself...ive just kept thingink on tündi. what the fuck is with her?! i mean...shes just ridiciolus! acting sooo cold and nervous towards me! soon ill get fed up with this!!!
on physics i was talkin about goin to jamaica or somewhere after the graduation. even kris old me hed miss me! but no, tündi would never tell me anything like that. why had she became like this? and when?
since i broke up with my boyfriend i see things clearly. and i see that i cant have a noral relationship with her. shes keeping distance and telling me lies about herself. am i so unreliable? or shes just tired of me? i cant explain what happened...
all i want is fru to come back... i wanna feel that happiness she gives.
no matter how horrible this week is/was im gonna be happy anyway. and ive finally found out what kind of relationship i have with kris.
i cant wait to see fru again!
and i wonder if tündi and i will have a normal discussion ever... i hope we wil. cause no matter what i say i just love her the way she is. couse shes one of my best friends.
and i hope she can say this for me too.
ive got to go now!
tündi tündi tündi, fruzsi fruzsi fruzsi, kristóf kristóf kristóf.
tény, ők a legjobb barátaim, akármilyenek is. és ahogy azt a jacqueline wilson könyvekben olvashattuk, a barátok örökkön örökké azok is maradnak. eddig dóri volt az egyetlen, akivel tényleg szakítottam. na meg lilla. hm hm hm...lilla inkább velem szakított.
szóval frunál tegnap: naplóolvasás, ruhaválogatás hosszas beszélgetés és alvás. aztán kristóf telefonja, jön mindjárt és hoz nekünk piát cserébe kér enni. jól megvágtam az ujjamat a sörnyitóval és tönkölyropi. finájtoss. és aztán elkezdtünk beszélgetni arról, hogy kurvázni akar én meg már komolyan össze akartam gyűjteni a pénzt csak hogy az ő szájából halljam: najó, erre képtelen vagyok! de aztán hát mindegy. láttam, ahogy fru és kris mosolyogva összehajtják a fejüket. egymáshoz dörgölik az orrukat és olyan édesek. mint a kis szerelmesek. és fruzsinak az első pasija pont az én exem lesz! és kristófnak már 1 éve nem lesz barátnője, mióta mi szakítottunk, és pont fruzsi lesz az első!
jut eszembe éppen aggódom tündi miatt mert nem eszik és állandóan mérges rám. és kezdem azt gondolni, hogy mi van ha szakítani akar velem és azért ilyen. persze tudom, hogy nem. annyira szeretem de mi marad így belőlünk ha folyamatosan öli az egészet? papa azt mondta, hogy a legjobban úgy lehet segíteni ha kiegyensúlyozottságot mutatok. én meg nem mutatrok azt, mert soha nem mutatok azt. és most úgy érzem, hogy az én hibám az egész. de ezentúl igyekezni fogok, hogy azt lássa, hogy minden rendben velem és akkor majd hátha megnyugszik és végre elmondja nekem is hogy mi a baj. mert fruzsinak elmondta és azért jó, hogy legalább valakinek tudja, csak azon gondolkoztam, hogy mi lehet bennem a hiba, hogy nekem egyszerűen nem meri...ilyen félelmetes vagyok? azt hiszi, hogy nem is vagyok kíváncsi arra, hogy mi van vele mostanában? de ez olyan rossz. hiszen miért lennénk legjobb barátnők ha nem azért, hogy mindent megbeszéljünk...hjajjj.
UI.: azt álmodtam, hogy fruzsival sítáborból jöttünk haza és tündi írt facebook-on, hogy nem akarok-e vele járni. én meg azt válaszoltam, hogy naná, hogy akarok! aztán leveleztünk és azt mondta menjek át hozzá, miután hazajöttem. csak azt nem tudja, hogyan mondja meg anyjának hogy én most már A barátnője vagyok. én meg elcsodálkoztam, hogy de hát minek ezt elmondani? aztán végre láttam és olyan furcsa volt. azt se tudtam, hogy kéne viselkednünk. néha megfogtuk egymás kezét meg az ölébe ültem (igen, ő volt a fiú) és olyan ideges volt és sose beszélt és mindenen felhúzta magát (mint most) és nagyon rossz volt. kicsit emlékeztetett a mészivel való találkozásra sítábor után.
ma a fiúk behoztak egy kotont és rádobták a tanári asztalra magyaróra előtt...ott ment a huzavona, hogy akkor most ottmaradjon az asztalon vagy sem, végül marat, csekő bejött, és egy csomóan az orosz realizmusból írtak.
aztán a kotonról eszembe jutott, hogy nekem most a szexből jóideig nem fog kijutni. na nem mintha a szex része hiányozna a dolognak...de hát azért túl jó volt a dolog ahhoz, hogy azt gondoljam, hogy ez bármikor összejöhet nekem. persze tündi azt mondta, hogy nem muszáj várnom a szexxel, de aztán kiejtettem az egyéjszakás kalandot a számon és mindketten : eeeeeeeeeehhhhhmmm. szóval abszolút nem vagyok az a fajta aki lefekszik az első szembejövővel. meg úgy akárkivel....most nem.
találkoztam végre danival, a jandó tanítványával. elég jófej srác. de azért ez a hosszú szőke lófarokba fogtt haj és fekete cuccok...nekem kínos XD mindenesetre úgy rajzol a srác mint egy félisten és egész jól kijövünk. együtt fogunk járni petihez és egész jó így a cucc. dani tehetsége hátha felhúz engem is egy kicsit.
növesztem a szőrömet odalenn, juhéééé!
fáj a torkom, még mindig hideg van és borzalmas minden.
elkezdett hiányozni mészi. hülyeség, de néztem a valóvilágot és láttam ahogy egy srác meg egy csaj ölelkeznek. én meg elképzeltem ahogy mészi naaagy bicepsze tűnik fel egyszer csak az állam alatt és magához szorít. elfogott a rémület, talán hibáztam.
na meg aztán 2 napja vele álmodom. hogy újrakezdjük.
1: mészi, ákos és én csokitojásokat keresgéltünk egy lakásban, ami hármunké volt. ákos talált mindenféle tojást. én meg ...mindent találtam csak azt nem. mint egy anyuka fel alá járkáltam és megrögzötten keresgéltem a tojásokat. mészi meg mögöttem kullogott teljesen lefogyva, összeaszottan...mint egy halott.
2: addams family volt az egész. mindketten ilyen fura, rémisztő ruhákban és sminkben voltunk. neki zöld és fekete, szemébe lógó, vasalt haja volt. ilyen bohócsmink volt. ha jól emlékszem rohantam előle. ő meg futott utánam. az nyílt utcán. nagyon sötét volt és valami buliból jöttünk el mindketten. elkezdett szemerkélni az eső majd elérkeztünk egy buszmegállóba és akkor már szakadt. elkapta hirtelen a karom. én meg ránéztem. felkapott és elkezdtünk csókolózni. aztán felvitt magukhoz. lefeküdtünk. másnap reggel virulva ébredt és sürgött forgott. majd mondtam, hogy figyelj, inkább majd 2 hét múlva beszéljünk jó? ő meg erre teljesen lesápadt. dadogva azt mondta hogy jó. és elment dolgozni. én meg meztelenül feküdtem a nappaliban és fájt a szívem.
dani egyre többet ír meg izé, mondtam neki hogy semmire ne számítson meg hogy mi történt, azt mondta neeem neeem. hjajj nem is akarom látni őt ha a gőtébe megyek inkább. najó ez nem igaz. de mészi ezt nem érdemli meg. hogy én másfelé nézzek. főleg nem danira...egy ilyen jó pasi után mint ő.
szeretnék vele beszélni, de tudom, hogy nem lehet. szeretném csak hallani a hangját hogy lassan le tudjak szakadni róla.
bár beszélhetnék vele.
Ui.: kapásból kitaláltam hogy szotyi kibe szerelmes ;)
hey hey hey...well im kinda sobered up, but ive got a terrible headache. hangover, yesss. next friday? ok lets go!
we were talking on the phone till 2.30. he said he was able to change and he would do everything to get me back. somehow i felt like it would be possible.
tündi called me in the morning...'what about iaido?'. i sad yes, but when se asked me 'seriously?' i saw her face in front of my eyes...she was definitely surprised so i just laughed and said no. of course mom came up and tried to wake me up...she said i must be joking...i have to go to the training. i asked her if its possible people to change. she said no. i felt so sad.
i cant believe it at all that things can work out between us in the future. i broke up. and im gonna be ok. i must be... we talk on the phone every day. and every day he ask me to give him one more chance. yesterday he said i have also given a chance to kris so i must gave one him too. i said i had learned the lesson at that time.
and thats why i dont believe in the restart.
i wish i could...
since the big breaking up it was the first time ive been going out somewhere and i can tell u guys it was just so much fun! the usual crew was there and i felt like im a teenager again. i met with etelka also, and she said she wanted to spend more and more time with me, even in the summer vacation. i was just soooo happy. of course i was thinking about my ex and i was planning to call him but tündi said NO and it seems it was just enough.
i wish i could be happy by his side but i couldnt. it was just impossible. but i loved him so much. i cant believe im single again.
but im tired of being a precious little wife. im just 17 after all. and i dont want to throw these years away like its nothing. i miss him of course and i also wish i could love him. i was just so happy by his side. but its over, unluckily its just over. oh man its so hard to believe. after 9 months...i feel like i divorced. i had a great time with him. hes just so lovely and honestly im the worst couse i dont want to marry a guy like him.
love love love..what is it after all? all night long i was sayin that i was engaged to the art and thats why i cant be with him. and somehow its true. i know it sounds lame but i can throw everything away to draw. even him. ohh man, i want you to know that i loved you. for some moments i feel like i still love you. but things between us just hadnt worked out as i expected before.
the last two months was horrible. and honestly...your such a lame if u havent even noticed it. i know ur feeling horrible. i wish ud be just happy.
but time pass...and our feelings also.
we will feel better soon. and i made a conscious choice. i just couldnt have made mistake.
i love you, still love you, and in the bottom of my heart i will always.
bárcsak én tudnék sírni, és ő meg soha soha soha!!!!!!
bár úgy éreznék még iránta, bár ne történt volna meg az utóbbi 2 hónap...
hjajjj...remélem hamar lesz egy tündér barátnője.
habár azt hiszem mindkettőnkre ránkfér a magány.
mészi...mészi...
szakítottunk, eljött ez a nap is. azért akármennyire is meglepő mégis várható volt. istenem annyira remélem, hogy ő jól van. én szakítottam vele. mert egyedül akartam lenni. kardot forgatni. és rajzolni. és a zen szerint élni. és ez a sok dolog valahogy vele nem menne. istenem. annyira szerettem őt. most úgy érzem, hogy soha többé nem fogok tudni szeretni, pedig hát a tapasztalat nem ezt mondatja velem. de most nem akarok járni senkivel. ha a madridi nagyherceg (van ilyen?!) jönne velem szembe is nemet mondanék. vagy akárki. fiú lány bárki. nem nem és nem. jajj de szerettem őt. életem első igazi nagy szerelme. olyan volt nekem, mint egy álom. az együttlétünk minden pillanatát élveztem. odabújni hozzá, ő meg átölelt a nagy karjaival és szelíden bámult. ő volt az első férfi. tőle tudom, hogy milyen a férfi. a szex varázslatos volt, mindig odafigyelt rám, és az élvezettől elgyengülve énis igyekeztem odafigyelni rá. napokra bezárkóztunk és olyan nem létezett eső, hó, napsütés. nem volt világ. csak mi ketten. a sötét szobácskában. fenn a galérián. főztem neki, imádtam őt, mindent megtettem volna érte. ő mutatta meg nekem milyen az, hogy szeretni, milyen ha engem szeretnek. oh istenem, az ölelése, az illata, a mindene. mindenem, mindenem ő volt ebben a 9 hónapban. az életem, a szerelmem, a gyerekem, az apám, a férjem, a legjobb barátom, a legjobb barátnőm. apa, papamaci, cica, cicc, édeske. ez mind ő volt. ő egyedül. senki más. és senki más nem lesz soha. senki nem lesz a világon aki őt helyettesíthetné. örökké emlékezni akarok rá. örökké szeretni akarom az emlékét. örökké imádni fogom azt a nyarat, és ezt a 9 hónapot. szerettelek. nagyon.
viszlát mészi
hmm hmm hmmm....találkozhatok annával?
hát perszeeeee. hmm rossz ember vagyok. de ez olyan béna már. minek akar annával találkozgatni? szerzek magamnak valami fiú barátot, hogy legalább ne érezzem hogy indokom van. ??? hátszóval nem tudom. biztosan hülye vagyok. ez egészen biztoss
lassan egy hónap telt el mióta a legutóbb írtam. cicának szülinapja volt. nagyfiú lett hivatalosan már mindenhol. és azt hiszem itthon is a kapcsolatunkban is.
megváltozott valami. nagyonis a pozitív irányba. hjajj annyira furcsa. megint elkezdtem kapaszkodni. koalamaci lettem. őőőőpediiig egy hatalmas erős eukaliptuszfaaaaa
csak itt ülök, mondhatni meghatódottan. furcsa arcot vághatok. leírta a történetünket, a megismerkedésünk napjától az első csókig. nem több, mint fél oldal...mégis olyan hosszan merengve olvastam végig. hiszen 5 évről van szó.
és lassacskán plusz egy év. mióta együtt vagyunk.
túléltük azt a szakaszt, amit másnál feladtam volna. ahogy ő fogalmazott : mejavult minden.
tegnap beszéltem tündivel. mesélt unokatestvéréről meg a pasijáról akik x (kb 5) éve vannak együtt, én meg eltátottam a szám: micsodaaaaaa? elkezdett nevetni. hát igen. én csak ne tátogassam a szám. simán meg lesz az egy év, sőt még sokkal több is. ezt nem én mondtam, hanem tündi. én meg ilyenkor elégedetten lecsukom a szemem, mint egy jóllakott óvodás elmosolyodom bárgyún, és arra gondolok milyenek lesznek a gyerekek.
hazajött...véééééééééééééééééégre.
elgondolkoztam, mások voltunk amikor nekiidnultunk ennek az egésznek, és most milyen emberek lettünk. így 8 hónap után. röhöghetne nagyanyám rajtam, aki jövőre ünnepli a aranylakodalmat nagyapámmal. szegény katinagyanyám...hogy utálja nagyapámat, az meg hogy szereti őt. aranyosak. nagyon.
8 hónap, az semmi. elment, mint a délelőttök. mégis olyan volt ez visszagondolva, mint egy örökkévalóság.
tündi már egy hete nincs benn suliban - de ma hazajön, yeeeey- és megállípiottam, hogy nélküle fos.
reggel a buszon kómáltam és ahogy néztem az embereken egyszercsak megláttam egy lányt. pont olyan táskája és kabátja volt mint lillának csak gagyin felfogta a haját. odamentem, lesz ami lesz, ha nem ő az majd maximum megmondom, hogy hjaaaa bocseeessszz összekevertelek valakivel. dehát szerencsére lilla volt az. aztmondta, hogy a napokban gondolt rám mert szilvi kurvára kiakasztja és hogy igazam volt tavaly előtt, amikor azt mondtam hogy velejéig rothadt az az ember. nagyon ráizgult a témára és ott lelkendezett nekem, hogy ő majd ma jól megmondja. én meg mosolyogtam. lillám, 2 évedbe telt hogy bevalld magadnak, hogy igenis van olyan ember, akit nem tudsz egy kicsit sem szeretni.
délután meg animációra elmentem és iza küldött egy szörnyikét, aminek a lábai helyett Csocsó? felirat volt, először észre se vettem csak a szörnyet néztem. aztán az egész órát ilyen hülyeségekkel leveleztük végig én meg szakadtam, mert misi egy csajjal dumáált egész végig, elzárkózva tőlünk, pór népségtől, a saját kis gondolataikba. úgyhogy fél órával előbb leléptünk, és misi nem mert szólni.
én meg már attól féltem hogy iza utál engem a múltkori miatt, merthogy akkor lemondtam. de nem haragudott, ígyhát nyomás íjászba. jana meg sem ismert, újra bemutatkozott. találkoztam a pasijával. ittunk és a 3dik cigi után elkezdett föl-le mozogni minden. forogni jobbra balra. eleinte csak röhögtem, de egyre jobban elsápadtam és kezdtem elgyengülni. wc-ben összerogytam, mindenki nézett, hogy milyen szerencsétlen picsa lehetek, így bebaszni. valahol igazuk is volt, de nem tudhattam hogy így fog rám hatni. aztán iza megtalált és végig velem volt. hidegvízzel mosta az arcomat, és annyira erőtlen lettem mikor hánytam, tartania kellett a fejem. mészit felhívtuk, aki rohant értem. ő most fenn alszik. iza írt sms-t hogy tájékoztassam amint tudom, már megtörtént.
szerintem soha nem fogom elfelejteni. ott ültem üveges szemmel, ő meg mindent feladott rám, becipzárazta a kabátkámat. és olyan igazi aggódással finoman rámtekerte a sálat. átadott mészinek, aki ott álldogált a kocsma előtt. hazafele úton 5percenként hol bocsánatot kértem tőle, hol azt mondtam, hogy szeretem. végül valahogy megérkeztünk, fene se tudja hogy és még szerintem 11 sem volt.
mészi meglefektetett, hozott vizet meg lavort és rámparancsolt, hogy tessék aludni. mégmindig bocsáss meg és még mindig nagyon nagyon szeretlek!
tényleg ilyen kedves és szeretetre méltó emberekkel vagyok körülvéve? tényleg ilyen szerethető vagyok?
"...ha veled beszélek, le tudok süllyedni a szintedre...ööö...érteeed!!!!" Iza
ezen jót röhögtem.
ír egy sms-t: hozz 4 zsemlét légyszi, edit
hazajövök, lerakom a 4 kiflit (jobban szeretem) majd megkérdezem, -ugye jó lesz? -hát magadnak veszed reggelire.
ettől olyan érzésem lett...
tudom tudom esik a hó, de egész nap itthon van, vége a vizsgaidőszaknak, nem csinál lófaszt se. már csak azért se megy le a boltba, hogy legalább kimozduljon? nem főz, nem megy le vásárolni mert ő nem eszik, nem dolgozik a gyerek miatt, nem tanul mert most nem kell, animal planetet néz egész nap, és még a bugyikáimat se hajtogatja össze, ahogy az ő szekrényükben van, hanem csak kiteríti az ágyon. nem szól hozzám szinte soha... énis alig bírok vele beszélni. ha megkérem valamire őket, általában teljesíthetetlen (papírszemetes; had hagyjam nyitva az ablakomat a szobámban miután elmentem suliba, és csukják be ők; rozskenyér hülyeség). Tegnap nem nézhettünk How I met...-et mert edit unja már, hogy esténként ezt nézzük, pedig papa is szereti, és ő egész nap bámulja a tv-t szóval...amikor kiporszívózik nálam, akkor a földön lévő kis asztalkámat felbassza az ágyamra, az ágyneműre és otthagyja. papa tegnap rám szólt, hogy mosogassak. viccesen mondtam mészinak, hogy na menjél édesem mosogatni, erre edit : - hát nem ő van itthon. azzal az utánozhatatlan flegma arcával, és énse vagyok itthon. csak azért mert nekem is vesztek zsömlét, mert mást nem ezstek, attól még nem fogom itthon érezni magam. vagy mert azt az 1 tányért elmosod amiből esténként eszem, hát óriási munkát végzel háziasszonykám. érezd jól magad a kis panelkádban a ráncos homlokoddal...
hjajj istenem, edit annyira savanyú hogy mindjárt meghalok tőle. komolyan el nem bírom képzelni, hogy egy kismama hogy lehet ennyire borzalmasan zárkózott és mogorva...az az arc amit vág, hihetetlen.
mészi pedig itt volt és minden csudiklaszz és csudijó volt és rájöttem, máshogy is lehet csinálni.
és most no szex hahhahahhaa (ő meg sírdogál magában, hjajj szegénykém) mert én most várni akarok. nem sokat, nem tudom mennyit. hétvégéig biztosan. mert ez most annyira nagy örömmel tölt el, hogy minden jó. játszuk a kiskamaszokat, akik még csak moziba járnak (habár egyszer sem voltunk, pótolandó!) és jópofiznak egymás szülei előtt, amikor csak kell. jajj tele vagyok lendülettel meg energiával ésés imádom az egészet, ennek ellenére persze nem mentem futni, de átlagban heti 3x futok...az csak elég...nem?!
minden jó. a gyerekkel is iszonyú szexi. hjaaajjj. minden minden hiperszupercsodálatosrózsaszínésszivárványunikornis!
kapaszkodom belé, és mint egy hűséges kiskutya nyüszítek ha elmegy rettegve attól, hogy soha többé nem jön vissza. sírok ha félek. és összetörök ha megbánt. gyenge vagyok. a hiánya őrjítő. ha pedig velem van félek, olyat mondok amitől elmegy. mintha senki sem lennék nélküle. mintha a haláltól félnék.
utálok egyedül lenni. utálom ezt a lakást és a régi szobámtól is (amiben most vagyok) a hideg ráz. és ma mégis itt alszom. megint rámtört az a borzalmasan mély magány. gyűlölöm ezt a helyet. alig várom, hogy valaki más költözzön ide...
tegnap beszéltem vele és úgy mentem el tőle rajzra, hogy mostmár minden rendben lesz. hogy az egész világ okés és a nap is süt. okés minden. hazaértem és teljesen elsápadtam és könnyek akartak szökni a szemembe, a kezem reszketett, és ha mégsem az? és ha vége? ennyi? ennyi lett volna életem legnagyobb szerelme?
sírásra görbült szájjal és teljesen erőtlenül csak annyit mondtam mamának: baj van. elmesltem neki, hogy mostanság nincs rendben valami köztünk. azok amik régebben nem érdekeltek most zavarnak, állandóan kiabálok vele, nem vesz komolyan és nem figyel rám. feljöttem aludni ebbe a szobába. fruzsit hívogattam, aki azt mondta, várjak már!, dolga van...aztán felhívtam őt. szeretlek réka. énis szeretlek téged. és a sírástól zihálva vergődtem az ágyamban és annyira fájt a szívem, hogy alig kaptam levegőt.
mégis elindultam fruzsi szülinapjára. és nem volt rossz. sőt. közben persze végig vert a szívem. hiszen eljön értem. mi lesz ha meglátom és elkezdek sírni? mi lesz ha mégis azt mondja, hogy ennek már semmi értelme tovább? tündi azt mondta, kiratás. fruzsi pedig kristófot próbálta levakarni magáról. én meg ültem és ittam és reszkettem. kimentem a mosdóba, fel akartam hívni. istenem. nem veszi fel! már nem érdeklem? fárasztom? kimentem, hátha a többiektől újra jó kedvem lesz. megláttam. rám nézett, azokkal a tipikusan nagy szemeivel. így utólag azt érzem mintha megállt volna az idő, mintha órákig néztük volna egymást. pedig nem így volt. egy másodperc töredéke elég volt ahhoz, hogy lássam, minden renbden van. egy apró csók. egy esti hányás. egy reggeli beszélgetés. egy búcsúzkodás. megint minden okés és kinn már este van. az egész világ okés.
tegnapannyira beleéltem magam abba, hogy mészi és köztem valami megváltozott, hogy sírás lett a vége, mindkettőnk részéről. aztán tegnap délután mielőtt elmentünk volna kocsmázni ledöglöttem aludni, utánam jött, lefeküdtünk...és olyan volt mintha csak ezért lenne velem. nem mertem neki megmondani, hogy nem akarom, mert attól féltem, hogy akkor ilyen ridegnek fog tartani. olyan furcsa volt az egész....utána persze elaludtunk, és arra riadtam fel, hogy nem ölelkezünk, nem is szeret már engem.
és miután hazajöttünk nagyon furcsát álmodtam...
csak homályosan emlékszem. tél volt, nagyon hideg tél. mindig mindent óriási hó borított és ha az ember letett valamit, rögtön porhó belepte. éppen a suli felé mentem egy busszal, amin csak én meg kristóf ültünk. magyaráztam neki mésziről, hogy menyire furcsa ez az egész és nem is értem egyáltalán. kinéztem az ablakon, meredek szikalafal mellett ment az út, a fal be volt borítva a ráfagyotttrópusi növényekkel, a másik oldalon látszott, ahogy a hó esik be a szakdékban álló esőerdőre. majd visszanéztem kristófra, aki megcsókolt. én meg hagytam, becsuktam a szemem és nem gondoltam semmire. később mikor kinyitottam még mindig ott volt és ellöktem magamtól, elkezdtem sírni, hogy mészivel mindennek vége, hogy hogy csalhattam meg őt, hogy lehettem ilyen hülye. kristóf meg értetlenül nézett és nem mondott semmit. odaértünk a busszal és egy meredek úton kellett felmenni, amit kér oldalról ugyanolyan erdő borított mint a szakadékot. nagyon jeges és csúszós volt. elindultam fölfelé és útközben találkoztam zsófival (osztálytárs), aki teljesen úgy viselkedett mint izabell. a fagyos betonút végén egy sziklába felkapaszkodva sikerült elérnünk egy tisztásra, ahol már nem volt hóvihar. ott volt az ofőm, vera néni és valami 5 éves gyerekkel beszélt az érettségiről vagy a nyelvvizsgáról. csupa kisgyerek rohangált maguk után húzva sárkányrepülőket. a liget tele volt gyümölcsfákkal. én meg ott álltam a éli kabátomban. zsófi engem nézett. én meg belenéztem a napba.
tegap a tervezett 9 ember helyett elmentünk 4en. hát a szokásos..tündi, kris és mi, ketten. azért igazán kíváncsi lennék, hogy mi ekkora visszatartó erő, hogy az ember a barátaival elmenjen egyet sörözni meg csocsózni. habár az előző mondhatni kérdésem fölösleges, nagyjából tudom ki miért nem jön.
jó volt eléggé a cucc. mészi mondta, hogy kris milyen aranyos meg minden, tündivel is most beszélgettek. az egész ilyen kis kellemes volt.
emlékszem, aznap mikor először találkoztunk épp krissel meg tündivel meg ezzel a társasággal mentem valahova ésmondtam, hogy ha van kedve hát jöjjön. ő meg azt mondta nem tud, mert találkozik valakivel de majd egyszer szívesen. szinte repültünk a kocsmafelé a busszal, hát mégis lesz valaki, akivel jót baromkodhatok animáción?
tegnap meg elmentünk íjászba mert csak, és mesélt nekem mindenről, és rájöttem, hogy kicsit hasonlít dávidra, aki szabadbölcsész.
na meg mintkiderült az összes ismerősét az utcáról és különféle kocsmákból szedte össze és én őszintén irigyeltem tőle ezt a mentalitást, ő nem ilyen kis mezei módon ismerkedik az osztálytársaival.
végig úgy mutatott be mint osztálytársát, ami tök jól esett.
meg bemutatott valami jani nevű srácot, aki annyira belassult volt meg teljesen kész, hogy én csak röhögtem rajta.
szeretnék ilyen lenni. valahol szeretnék ebbe a társaságba is beletartozni...habár még azt se tudom milyen.
megúsztam. simán. tündivel meg tényleg újra beszélünk. habár holnap jön az igazi próba...irány a suli...basszameg.
tegnap volt szilveszter...és minden kiderült. ez az év úgy látszik a titkok végét jelenti.
tündi fruzsi dóri panni csilla voltak nálam. az utolsó pillanatig húztam, hogy megtartsam-e a lánybulit vagy sem.
nagyon fáradt vagyok és nemrég még reszketett a kezem az idegességtől, úgy hogy csak pár dolgot emelnék ki.
dóri jött legelsőnek és mindent elmesélt laciról s egyebekről, mindent de mindent. elmondta azt is, hogy nem azért nem mondta el nekem eddig, mert nem szeret már annyira, hanem azért mert velem meg akarta beszélni a dolgot és nem csak így elhinteni mint beszédtémát. hát sikerült megbeszélnünk, és nagyon jó volt.
tündi a bulin sírvafakadt: Papa egyedül van otthon. olyan édes volt akkor, hogy az eszméletlen. kellett volna rólunk egy fotó, ahogy mind ölelgetjük őt. de a legszebb dolgokról soha sincs fotó.
megmondtam neki, hogy beszélni szeretnék vele. ő meg rámnézett szomorúan. azt mondta olvassa a blogomat. tudja, hogy akkor pénteken, amikor nem mentem el csak sírtam. meglepődtem, hogy tényleg olvassa még. elkezdtem neki mondani, hogy megértem ha már nem akar velem olyan jóba lenni, és bocsánatot kértem tőle, hogy akkor pénteken nem mentem el. elpityeredett, megint, és azt mondta, hogy tudod jól, hogy rajtad kívül nincs senkim. én meg úgy éreztem, hogy a könnyeim mindjárt kifolynak. talán...ezért nem akartam feladni, lehetséges, hogy éreztem valamit? nem mondta meg miért volt velem ilyen mostanában és szeretném azt hinni, hogy nem csak azért mondta mert részeg volt, hanem azért mert még tényleg szeretné ha barátnők maradnánk.
felmentünk aludni, megfogtam a kezét. így aludtunk el. megígértem magamnak, hogy nem fogom elengedni amíg ő meg nem kér arra.
pannival is beszéltem, még mielőtt ez az egész megtörtént volna és azt mondta, hogy tündi nagyon nagyon szeret engem csak nehéz neki kimondania, de hát ezt tudom. én meg megígértem panninak, hogy újra összehozzuk a csapatot és elmegyünk valahova szórakozni és jól érezzük magunkat ha beledöglünk is. kiderült róla hogy rühheli az eötvöst meg esett szó valami fű-partiról is.
kétszer ébredtem fel az éjszaka folyamán arra, hogy mészi bejön és megcsókol és az ajkai hidegek. és kiderült, hogy mindkétszer csak álmodtam.
csilla még az éjszaka folyamán baszogatott, hogy adjam meg a blogom címét...azért se hahahahaahahaaaa. részegen nem is olyan fárasztó. és kedves.
aztán ma meg katihoz mentem, egyideig együtt frufruval, aki egy éjjel alatt mindenkit megismert és olyan jól átlátott, hogy csak lestem. hogy telhetett nekem az 7 évembe ami neki 8 órába? fruzsi okos...nagyon okos.
és katinál ott voltak edit unokaöccsei is és már megint elkezd reszketni a kezem. ott volt a nagybátyám is. hárman voltak az egyik szobában. meg akartam nézni mit csinálnak. nagy lendülettel ebnyitottam volna. ajtó zárva. egyik gyerek áll az ajtónál és néma csönd. istenem...ugyan az történt mint sok évvel ezelőtt. és már megint senki de senki nem jött rá, még csak nem is járt arra senki, hogy kíváncsiságból benézzen, hogy a gyerekek mit csinálnak, vagy hogy szóljanak nekik, hogy jöjjenek ki enni.
vandának szóltam és adig kopogtunk amíg beengedett az egyik gyerek és úgy tettem mintha minden rendben lenne...belémhasított a fájdalom, semmi enm volt rendben.
vanda elmondta papának, hogy figyeljenek oda erre az egészre mert elég hülye volt a helyzet. papa meg kierőszakolta vandából, utalós kérdésekkel, hogy miért mondja ezt. és nem hiszi ( azt is mondta, hogy habár régen voltak erre utaló jelek nem volt semmi - de akkor miért nem vigyáznak?!) vanda nem kéretve magát elmondta, hogy neki volt hasonlóban része és istenem...nem kevert bele. annyira félek. el kell mondanom az egész családnak? mindjárt elsírom magam, nem akarom elmondani, nem akarom, hogy másképp nézzenek rám emiatt.
hazajöttem. drágácska nekem esett és olyan jó volt..ahhh...mintha ezer éve nem láttuk volna egymást. aztán csak feküdtem mellette. mindent elmondtam neki. annyira féltem, úgy éreztem megint elkezdek reszketni mint katinál. csak átölelt.
annyira félek.
