tegnap volt szilveszter...és minden kiderült. ez az év úgy látszik a titkok végét jelenti.
tündi fruzsi dóri panni csilla voltak nálam. az utolsó pillanatig húztam, hogy megtartsam-e a lánybulit vagy sem.
nagyon fáradt vagyok és nemrég még reszketett a kezem az idegességtől, úgy hogy csak pár dolgot emelnék ki.
dóri jött legelsőnek és mindent elmesélt laciról s egyebekről, mindent de mindent. elmondta azt is, hogy nem azért nem mondta el nekem eddig, mert nem szeret már annyira, hanem azért mert velem meg akarta beszélni a dolgot és nem csak így elhinteni mint beszédtémát. hát sikerült megbeszélnünk, és nagyon jó volt.
tündi a bulin sírvafakadt: Papa egyedül van otthon. olyan édes volt akkor, hogy az eszméletlen. kellett volna rólunk egy fotó, ahogy mind ölelgetjük őt. de a legszebb dolgokról soha sincs fotó.
megmondtam neki, hogy beszélni szeretnék vele. ő meg rámnézett szomorúan. azt mondta olvassa a blogomat. tudja, hogy akkor pénteken, amikor nem mentem el csak sírtam. meglepődtem, hogy tényleg olvassa még. elkezdtem neki mondani, hogy megértem ha már nem akar velem olyan jóba lenni, és bocsánatot kértem tőle, hogy akkor pénteken nem mentem el. elpityeredett, megint, és azt mondta, hogy tudod jól, hogy rajtad kívül nincs senkim. én meg úgy éreztem, hogy a könnyeim mindjárt kifolynak. talán...ezért nem akartam feladni, lehetséges, hogy éreztem valamit? nem mondta meg miért volt velem ilyen mostanában és szeretném azt hinni, hogy nem csak azért mondta mert részeg volt, hanem azért mert még tényleg szeretné ha barátnők maradnánk.
felmentünk aludni, megfogtam a kezét. így aludtunk el. megígértem magamnak, hogy nem fogom elengedni amíg ő meg nem kér arra.
pannival is beszéltem, még mielőtt ez az egész megtörtént volna és azt mondta, hogy tündi nagyon nagyon szeret engem csak nehéz neki kimondania, de hát ezt tudom. én meg megígértem panninak, hogy újra összehozzuk a csapatot és elmegyünk valahova szórakozni és jól érezzük magunkat ha beledöglünk is. kiderült róla hogy rühheli az eötvöst meg esett szó valami fű-partiról is.
kétszer ébredtem fel az éjszaka folyamán arra, hogy mészi bejön és megcsókol és az ajkai hidegek. és kiderült, hogy mindkétszer csak álmodtam.
csilla még az éjszaka folyamán baszogatott, hogy adjam meg a blogom címét...azért se hahahahaahahaaaa. részegen nem is olyan fárasztó. és kedves.
aztán ma meg katihoz mentem, egyideig együtt frufruval, aki egy éjjel alatt mindenkit megismert és olyan jól átlátott, hogy csak lestem. hogy telhetett nekem az 7 évembe ami neki 8 órába? fruzsi okos...nagyon okos.
és katinál ott voltak edit unokaöccsei is és már megint elkezd reszketni a kezem. ott volt a nagybátyám is. hárman voltak az egyik szobában. meg akartam nézni mit csinálnak. nagy lendülettel ebnyitottam volna. ajtó zárva. egyik gyerek áll az ajtónál és néma csönd. istenem...ugyan az történt mint sok évvel ezelőtt. és már megint senki de senki nem jött rá, még csak nem is járt arra senki, hogy kíváncsiságból benézzen, hogy a gyerekek mit csinálnak, vagy hogy szóljanak nekik, hogy jöjjenek ki enni.
vandának szóltam és adig kopogtunk amíg beengedett az egyik gyerek és úgy tettem mintha minden rendben lenne...belémhasított a fájdalom, semmi enm volt rendben.
vanda elmondta papának, hogy figyeljenek oda erre az egészre mert elég hülye volt a helyzet. papa meg kierőszakolta vandából, utalós kérdésekkel, hogy miért mondja ezt. és nem hiszi ( azt is mondta, hogy habár régen voltak erre utaló jelek nem volt semmi - de akkor miért nem vigyáznak?!) vanda nem kéretve magát elmondta, hogy neki volt hasonlóban része és istenem...nem kevert bele. annyira félek. el kell mondanom az egész családnak? mindjárt elsírom magam, nem akarom elmondani, nem akarom, hogy másképp nézzenek rám emiatt.
hazajöttem. drágácska nekem esett és olyan jó volt..ahhh...mintha ezer éve nem láttuk volna egymást. aztán csak feküdtem mellette. mindent elmondtam neki. annyira féltem, úgy éreztem megint elkezdek reszketni mint katinál. csak átölelt.
annyira félek.
