5 perc távlatából

ír egy sms-t: hozz 4 zsemlét légyszi, edit
hazajövök, lerakom a 4 kiflit (jobban szeretem) majd megkérdezem, -ugye jó lesz? -hát magadnak veszed reggelire.
ettől olyan érzésem lett...
tudom tudom esik a hó, de egész nap itthon van, vége a vizsgaidőszaknak, nem csinál lófaszt se. már csak azért se megy le a boltba, hogy legalább kimozduljon? nem főz, nem megy le vásárolni mert ő nem eszik, nem dolgozik a gyerek miatt, nem tanul mert most nem kell, animal planetet néz egész nap, és még a bugyikáimat se hajtogatja össze, ahogy az ő szekrényükben van, hanem csak kiteríti az ágyon. nem szól hozzám szinte soha... énis alig bírok vele beszélni. ha megkérem valamire őket, általában teljesíthetetlen (papírszemetes; had hagyjam nyitva az ablakomat a szobámban miután elmentem suliba, és csukják be ők; rozskenyér hülyeség). Tegnap nem nézhettünk How I met...-et mert edit unja már, hogy esténként ezt nézzük, pedig papa is szereti, és ő egész nap bámulja a tv-t szóval...amikor kiporszívózik nálam, akkor a földön lévő kis asztalkámat felbassza az ágyamra, az ágyneműre és otthagyja. papa tegnap rám szólt, hogy mosogassak. viccesen mondtam mészinak, hogy na menjél édesem mosogatni, erre edit : - hát nem ő van itthon. azzal az utánozhatatlan flegma arcával, és énse vagyok itthon. csak azért mert nekem is vesztek zsömlét, mert mást nem ezstek, attól még nem fogom itthon érezni magam. vagy mert azt az 1 tányért elmosod amiből esténként eszem, hát óriási munkát végzel háziasszonykám. érezd jól magad a kis panelkádban a ráncos homlokoddal...