tündi tündi tündi, fruzsi fruzsi fruzsi, kristóf kristóf kristóf.
tény, ők a legjobb barátaim, akármilyenek is. és ahogy azt a jacqueline wilson könyvekben olvashattuk, a barátok örökkön örökké azok is maradnak. eddig dóri volt az egyetlen, akivel tényleg szakítottam. na meg lilla. hm hm hm...lilla inkább velem szakított.
szóval frunál tegnap: naplóolvasás, ruhaválogatás hosszas beszélgetés és alvás. aztán kristóf telefonja, jön mindjárt és hoz nekünk piát cserébe kér enni. jól megvágtam az ujjamat a sörnyitóval és tönkölyropi. finájtoss. és aztán elkezdtünk beszélgetni arról, hogy kurvázni akar én meg már komolyan össze akartam gyűjteni a pénzt csak hogy az ő szájából halljam: najó, erre képtelen vagyok! de aztán hát mindegy. láttam, ahogy fru és kris mosolyogva összehajtják a fejüket. egymáshoz dörgölik az orrukat és olyan édesek. mint a kis szerelmesek. és fruzsinak az első pasija pont az én exem lesz! és kristófnak már 1 éve nem lesz barátnője, mióta mi szakítottunk, és pont fruzsi lesz az első!
jut eszembe éppen aggódom tündi miatt mert nem eszik és állandóan mérges rám. és kezdem azt gondolni, hogy mi van ha szakítani akar velem és azért ilyen. persze tudom, hogy nem. annyira szeretem de mi marad így belőlünk ha folyamatosan öli az egészet? papa azt mondta, hogy a legjobban úgy lehet segíteni ha kiegyensúlyozottságot mutatok. én meg nem mutatrok azt, mert soha nem mutatok azt. és most úgy érzem, hogy az én hibám az egész. de ezentúl igyekezni fogok, hogy azt lássa, hogy minden rendben velem és akkor majd hátha megnyugszik és végre elmondja nekem is hogy mi a baj. mert fruzsinak elmondta és azért jó, hogy legalább valakinek tudja, csak azon gondolkoztam, hogy mi lehet bennem a hiba, hogy nekem egyszerűen nem meri...ilyen félelmetes vagyok? azt hiszi, hogy nem is vagyok kíváncsi arra, hogy mi van vele mostanában? de ez olyan rossz. hiszen miért lennénk legjobb barátnők ha nem azért, hogy mindent megbeszéljünk...hjajjj.
UI.: azt álmodtam, hogy fruzsival sítáborból jöttünk haza és tündi írt facebook-on, hogy nem akarok-e vele járni. én meg azt válaszoltam, hogy naná, hogy akarok! aztán leveleztünk és azt mondta menjek át hozzá, miután hazajöttem. csak azt nem tudja, hogyan mondja meg anyjának hogy én most már A barátnője vagyok. én meg elcsodálkoztam, hogy de hát minek ezt elmondani? aztán végre láttam és olyan furcsa volt. azt se tudtam, hogy kéne viselkednünk. néha megfogtuk egymás kezét meg az ölébe ültem (igen, ő volt a fiú) és olyan ideges volt és sose beszélt és mindenen felhúzta magát (mint most) és nagyon rossz volt. kicsit emlékeztetett a mészivel való találkozásra sítábor után.
