5 perc távlatából

mikor megtudtam, hogy meghalt folyt a könnyem. azt hittem, hogy csak reggel van és amiatt nedves a szemem kicsit. aztán bőgtem. és odabújtam drágácskához. és azt kívántam bár sose kéne abbahagynom a sírást. már megint biztonságban voltam, megint sötétben, megint a karjai…

hol vagy sanyi? hiányzol!

hűha. rengeteget rajzolok és azért vban alaklom, hogy észreveszem, hogy fejlődök. ma fruzsi megnézte és leesett az álla. ugyanúgy mint nekem. tényleg tudok valamennyire rajzolni. legalábbis megvan a tehetségem hozzá, hogy tudjak.drágyácska most alszik a galérián...kb 7óta alszik…

ha én lapulevél lennék,ő biztos béka lenne.és amikor esne az eső,mindig alattam ülne. fel-felnézne...esik-e még?én meg állnék felette,és azt kívánnám, bár örökké esne. 

ma reggel eszméletlen volt a szex. aztán meg belegondoltam, hogy a suliban is ellézengek valahogy és rajzra is járok, ami szintén tökre rendben van.néha átjár az az érzés, hogy fasza vagyok és egy háborút éltem túl. pedig nem. szánalmasan összetörtem az első kihívásnál. és…

"ne csodálkozz ha egyszercsak azon kapod magad, hogy mindent meg tudsz rajzolni"

"tegnap este pedig mikor az ágyban feküdtünk, és belemélyedtem azokba a gyönyörű szemekbe, akkor jöttem rá, hogy én vagyok a szerelmesebb..."törvényszerű, hogy valaki mindig szerelmesebb legyen, mindig jobban akarjon valamit mint a másik? vajon ez csak abból következik,…

a táskájában hozta.azt mondta meglepetés van benne.én meg tudtam, hogy a füzetem az.belenéztem.megállt a szívem egy pillanatra.pedig csak a füzetem volt...és egy rózsa.