tündi már egy hete nincs benn suliban - de ma hazajön, yeeeey- és megállípiottam, hogy nélküle fos.
reggel a buszon kómáltam és ahogy néztem az embereken egyszercsak megláttam egy lányt. pont olyan táskája és kabátja volt mint lillának csak gagyin felfogta a haját. odamentem, lesz ami lesz, ha nem ő az majd maximum megmondom, hogy hjaaaa bocseeessszz összekevertelek valakivel. dehát szerencsére lilla volt az. aztmondta, hogy a napokban gondolt rám mert szilvi kurvára kiakasztja és hogy igazam volt tavaly előtt, amikor azt mondtam hogy velejéig rothadt az az ember. nagyon ráizgult a témára és ott lelkendezett nekem, hogy ő majd ma jól megmondja. én meg mosolyogtam. lillám, 2 évedbe telt hogy bevalld magadnak, hogy igenis van olyan ember, akit nem tudsz egy kicsit sem szeretni.
délután meg animációra elmentem és iza küldött egy szörnyikét, aminek a lábai helyett Csocsó? felirat volt, először észre se vettem csak a szörnyet néztem. aztán az egész órát ilyen hülyeségekkel leveleztük végig én meg szakadtam, mert misi egy csajjal dumáált egész végig, elzárkózva tőlünk, pór népségtől, a saját kis gondolataikba. úgyhogy fél órával előbb leléptünk, és misi nem mert szólni.
én meg már attól féltem hogy iza utál engem a múltkori miatt, merthogy akkor lemondtam. de nem haragudott, ígyhát nyomás íjászba. jana meg sem ismert, újra bemutatkozott. találkoztam a pasijával. ittunk és a 3dik cigi után elkezdett föl-le mozogni minden. forogni jobbra balra. eleinte csak röhögtem, de egyre jobban elsápadtam és kezdtem elgyengülni. wc-ben összerogytam, mindenki nézett, hogy milyen szerencsétlen picsa lehetek, így bebaszni. valahol igazuk is volt, de nem tudhattam hogy így fog rám hatni. aztán iza megtalált és végig velem volt. hidegvízzel mosta az arcomat, és annyira erőtlen lettem mikor hánytam, tartania kellett a fejem. mészit felhívtuk, aki rohant értem. ő most fenn alszik. iza írt sms-t hogy tájékoztassam amint tudom, már megtörtént.
szerintem soha nem fogom elfelejteni. ott ültem üveges szemmel, ő meg mindent feladott rám, becipzárazta a kabátkámat. és olyan igazi aggódással finoman rámtekerte a sálat. átadott mészinek, aki ott álldogált a kocsma előtt. hazafele úton 5percenként hol bocsánatot kértem tőle, hol azt mondtam, hogy szeretem. végül valahogy megérkeztünk, fene se tudja hogy és még szerintem 11 sem volt.
mészi meglefektetett, hozott vizet meg lavort és rámparancsolt, hogy tessék aludni. mégmindig bocsáss meg és még mindig nagyon nagyon szeretlek!
tényleg ilyen kedves és szeretetre méltó emberekkel vagyok körülvéve? tényleg ilyen szerethető vagyok?
"...ha veled beszélek, le tudok süllyedni a szintedre...ööö...érteeed!!!!" Iza
ezen jót röhögtem.
