5 perc távlatából

az ember szereti azt hinni, hogy a dolgok sorsszerűek.hogy ha másképp is zajlik az esemény magade a végkimenetel mindig ugyanaz,lenne.de csak egyszer van,nincs kétszer. 

ma voltunk bátyám egyik ismerősénél, bálintnál. bátyám oda van a srácért, tetszik neki ez a füves lecsúszott életforma...most hogy már hazaértünk visszagondolva elég ijesztő volt egy ilyen leamortizált személyiséggel találkozni testközelben.ahogy ott ültünk a kanapén és…

van egy szám, ami számomra mindig az unokatesómat, vandát jelenti. meg azt az időszakot amikor ő 12 éves volt én meg 10 és folyton egymásnál aludtunk. akkor lett nagyon jóba eszterrel, aki most a legjobb barátnője és akkor felejtett el engem. sokszor lebasztam emiatt, még mikor kicsi…

emlékszem, az első barátommal mikor együtt fürödtünk azon gondolkoztam, hogy leszek-e még valaha ilyen bolgog. és ahogy ma kiálltunk a kis francia erkélyünkhöz drágával és bámultuk az eget és cigarettáztunk az jutott eszembe, hogy sokkal sokkal boldogabb vagyok mint eddig…

kimentem a konyhába, hogy teát csináljak.utánam jött,felkapott,és azt mondta hiányoztam az életéből.soha nem akarom ezt elfelejteni.és minden mást el akarok.

tegnap úgy kóvályogtam itthon mint egy zombi, amíg drága haza nem jött. volt bennem egy rossz érzés, hogy mit képzel, hogy összefut a haverjával amikor én ilyen szarul avgyok, de tovább gondoltam dolgot és rájöttem, hogy ha már én boldogtalan vagyok legalább ő had érezze jól…

már tegnap is írni akartam, csak valahogy nem jutottam el odáig. vagyis nem valahogy, pontosan tudom, hogy nem jutottam el a géphez.tegnap átmentem nagymamámhoz, hogy megfoltozza a farmeremet, egész kis csinos folt, nem is látszik, szép fekete a szép farmeremen. odamentem és anyukám is…

na most meg az a helyzet áll fenn, hogy ide oda költözködünk és mikor az ember azt hinné, hogy a vakációnak vége, kiderül, hogy van még egy hete. apukám és a felesége lementek a telkünkre, és egy hétig nem jönnek haza. úgyhogy most az a kellemes köd ami anyukámék lakásában…