emlékszem, az első barátommal mikor együtt fürödtünk azon gondolkoztam, hogy leszek-e még valaha ilyen bolgog. és ahogy ma kiálltunk a kis francia erkélyünkhöz drágával és bámultuk az eget és cigarettáztunk az jutott eszembe, hogy sokkal sokkal boldogabb vagyok mint eddig életemben bármikor. kiskoromban sokszor lefekvés után gondolkoztam, hogy ez volt-e életem legjobb napja. meg se közelítette azokat az időket, amiket most a határtalan szerelem miatt élek meg. a zene ordít és a napfénytől arany színűek leszünk. nem mondom, hogy az összeköltözés 17-20 évesen a legjobb ötlet, de úgy érzem képtelen lennék lemondani erről az egészről. lemondani arról, ami most a boldogságot jelenti. ahogy feküdtünk aléltan és röhögcséltünk, azt kívántam, bár mindig ez jelentené számomra a boldogságot, bárcsak örökké elég lenne.
és még mosogat is...ő az igazi!
