van egy szám, ami számomra mindig az unokatesómat, vandát jelenti. meg azt az időszakot amikor ő 12 éves volt én meg 10 és folyton egymásnál aludtunk. akkor lett nagyon jóba eszterrel, aki most a legjobb barátnője és akkor felejtett el engem. sokszor lebasztam emiatt, még mikor kicsi voltam. aztán csak beletörődtem, hogy azt embert nem mindig szeretik annyira, mint amennyire ő a másikat.
mikor múltkor nagymamámnál voltunk, akkor mesélt egy történetet. hogy a nők mindig zsebre tett kézzel állnak a wc-re várva, a férfiak meg mindig karba tett kézzel. elnevette magát, felállt és megmutatta, hogy ő is karba tett kézzel szokott várni. és amit az egész jelentből láttam csak annyi volt, hogy a karját nem tudja összefonni őszintén. hogy már egy őszinte mozdulata és gesztusa nincs. annyira rejtegetni akarta mindig magát, meg azt amilyen ember, hogy valami furcsa színpadi előadás vált belőle. pedig nincs mit takargatnia, szép lány és nagyon okos. érdekes és harsány személyiség. igazán szerethető...
azt mondta sokszor bántó amit mondok, hogy olyan vagyok mint egy szülő aki mindig lebassza a gyerekét. és hogy fogalmazzam át néha amit mondok. tényleg szülő akartam lenni, tényleg nevelni akartam...és néha még most is akarom. mert valahogy nem akartam elhinni soha, hogy valaki ennyire sok hülyeséget csinál. persze régebben nem tudtam az okát, most már, hogy tudom, csak elszomorodtam, hogy hiába mondok bármit, nem fontos. ...amúgy bátyámmal is így vagyok. mindegy mit mondok, mert állítása szerint kevés. ez az én különleges képességem, hogy a családtagjaim nem vesznek emberszámba, mert gyerek vagyok.
azt szerettem vandában, hogy mindig apró dolgokat észrevett. filmes bakikat, nyomtatási hibákat és ehhez hasonló milliónyi kis dolgot látott, amit én soha. és amikor ordító jeleit mutatom annak, hogy segíteni akarok, már nem tud hozzám őszinte lenni, és talán észre sem veszi. örülök, hogy eszter boldoggá teszi néha, de nem hiszem, hogy sok segítség lenne számára. na nem mintha én az lennék. de a családot zsigerből elutasítja. és erről a szülei tehetnek. menekül, menekül a színpadhoz, meg a családos férfiakhoz.
