na most meg az a helyzet áll fenn, hogy ide oda költözködünk és mikor az ember azt hinné, hogy a vakációnak vége, kiderül, hogy van még egy hete. apukám és a felesége lementek a telkünkre, és egy hétig nem jönnek haza. úgyhogy most az a kellemes köd ami anyukámék lakásában szállingózott, most velünk együtt átjött ide. eddig a pilanatig azt gondoltam, hogy biztos csak az elmúlás érzése tette olyan széppé az elmúlt napokat, dehát nem. most és még mindig az állandóság tesz ennyire boldoggá. persze mivel én én vagyok, ezért nem tudom maradéktalanul élvezni a dolgot. az utóbbi másfél évben minden azt igazolta, hogyha valami jó is volt az életben, azért fizetnem kell, méghozzá úgy, hogy valami borzalmas történik. de belegondolva először történtek azok az események, amiket szörnyűnek neveznék, mint amik jók voltak. de sosem érdekes, hogy ki kezdte.
akkor most ennek a bejegyzésnek előzmények lesz a címe, mert egy ilyen felvezető után illenék elmondanom, hogy mi is az, amit előzményekként emlegetek állandóan.
(na most drágának csináltam reggelit, és el is ment a kedvem attól, hogy én most mindenféle hülyeségről írjak, ami már csak részben aktuális és amúgy sem fontos...legalábbis most, hogy itt ül és szépen eszik, már teljesen elhanyagolhatónak érzek mindent ami régen történt)
azt hiszem inkább megvárom, amíg valóban elkap az ihlet, hogy leírjam, mert most tényleg nincs sok kedvem hozzá. olyan fáradtnak is érzem magam. mondjuk van egy köztes megoldás...
