van ez a dürer őszi fesztivál és igazából szar, de hallgatható zenekarok lépnek fel és kedden tündivel már el is mentünk és ki is próbáltuk, hogy milyen ez az egész...jóóóó. mert kellemesen leültünk, söröztünk egyet és bementünk koncertre, ha nem volt kedvünk a dologhoz kimentünk cigizni és nagyon tetszett ez az egész.
aztán tegnap fruzsit is elvittük magunkkal, aki egész oda úton reszketett, hogy bence ott lesz-e és ha igen mi lesz és ha nem nem tudom és úristen. és amikor vettünk sört és cigit, az eladó csaj hülyén nézett ránk és megkérdezte, hogy elmúltunk-e 18 éesek. egymásra néztünk és felröhögtünk, hogy hát persze. mire a nő szigorú tanárnénisen nézett, és akkor lehajtott fejjel mondtam, hogy igen. és akkor találtunk egy karkötőt a földön, egy őszi fesztiválos karkötőt. fruzsira ráoperáltuk, szóval enki nem kellett enni és ez annyira tetszett, hogy tündi kapásból levette a hajgumiját, hogy spóroljunk 1000 forintot. de hát ezer forint az mégiscsak ezer forint. és akkor bementünk és fruzsit tanítgattuk cigizni, aki má egész ügyesen pöckölte le a hamut (végre nem a másik kezével). aztán elindultunk befele. fekete teve. túlélhető, mert legalább ki lehetett röhögni az énekest. de nem volt ez így rossz. és fruzsi nézelődött össze vissza, mi is kerestük a szemünkkel bencét, mert fru csak miatta jött hogy vééégre lássa. hát enm volt sehol. ezért fru fél12kor közölte, hogy akkor menjünk, mert így már az életnek sincs semmi értelme. az utóbbit persze nem mondta ki e látszott a szemén. hát nagy izgulás, hogy elérjük-e a metrót. hát természetesen nem értük el de ott voltunk a keletinél és jött az éjszakai, fruzsiért meg jött peti kocsival a nyugatihoz. ordibáltunk a másik olalról, hogy szálljon fel, SZÁLLJ FEL FRUZSI! de ő nem. mert nézegette majd a busz előtt kiugrott az úttestre és majdnem elcsapta egy taxi. röhögtem volna ha nem basztam volna fel az agyam azon, hogy miért szerencsétlenkedik ennyit. a taxis persze kurvaanyázott rendesen. fruzsi meg reszketett. jól lebasztam, hogy a keletitől minden éjszakai megáll a blahán és hogy nem véletlenül mondtam, hogy nézzen éjszakait hazafele. tündi csitítgatott, hogy nincsen semmi baj. hát persze nem is volt. jött egy 5ös busz felraktuk és elment.
annyira ki voltam akadva és pisilnem kellett és éhes voltam. go meki, japánoktól elkértük a számlát és pisiltünk és elgondolkoztam azon, hogy éjjel mindenféle váratlan helyzetben a mi generációnk már meg tud szólalni angolul. aztán girooosz. és vissza a dürerkertbe.
ott odajött hozzánk 2 srác. én lilla voltam és a moméra jártam tündivel együtt , aki noémi volt. továbbá én el voltam már jegyezve. 20 évesek voltunk. tündi arcáról nem tudtam eldönteni, hogy csak szarul van vagy a srcáok idegesítik őket, szóval teljesen egyértelmű utalásokkal elküldtem a srácokat tündi meg görnyedt a fájdalomtól. akkor hátha elérjük az ő éjszakaiját. hát nem értük el. fel akartam hozni ide de drágácska nem vette fel én meg tiszta ideg lettem h most hova vigyem tündit. anyját felhívtuk aki 2körül odaért. biztos a kajától lett rosszul, nem is mentünk tegnap este sehova...ami nem feltélen volt egy hátrány. remélem manónak már semmi baja, meg az anyja sem ölte meg... és akkor idértem és szétkapcsolva. még mindig nem csöng ki a telefon. lőrinc persze ébren volt, szóval bekopogtam az ablakán és bemásztam. jót röhögött mikor elmeséltem, hogy mi volt. aztán bejöttem drágácska szobájába és aludt mint a tej. én meg suttogva ordibáltam (hogy fejezzem ezt ki másképp?) hogy felvehetné azt a kibaszott telefont és tündi meg nem tudom...mindenfélét mondtam, mire kinyögte hogy nyitva volt az ajtó. na erre nem tudtam már mit mondani. csak bezártam az ajtót, felvittem egy takarót és durcisan elaludtam. közben eszembe jutott jandó, aki mondta hogy megfogadta, hogy durcisan nem szabad elaludni. meg anyám, aki mindig feljött hozzám, amikor mérgesen lefeküdtem. ránéztem drágácskára. már aludt. és arra gondoltam másnap biztos jobb lesz.
persze jobb is lett. de fruzsi...sokat gondolkoztam ezen, hogy most mi legyen. mármint, csak bele kell szoknia ebbe a dologba vagy ő alapból nem ilyen? jó lenne vele beszélni. fel is hívom...
nahát akkor kezdjünk is neki...
2010.11.05. 10:35 kelda
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://5minutes.blog.hu/api/trackback/id/tr872425360
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.