5 perc távlatából

úristen, de jót álmodtam!!!
egy színdarabot adtunk elő hárman a szüleinknek, de nem fejeztük be a darabot, ezért visítottunk, hogy szünet. kicsit nagyon cikinek éreztem, de csak másnap tudtuk folytatni (papa, tátó és még valaki volt a közönség).
rómeó és júliát adtuk elő...de nem úgy, ahogy azt az ember megszokta...
ugyanis rómeó és júlia testvérek voltak. ez kész. lassan köze nem volt az eredeti történethez. a modern olaszországban a szüleik kettejüknek vettek egy lakást, ahol ők élhettek és júliát hamarosan férjhez akarták adni. ezért rómeó dolgozott, mint az őrült, hogy meglegyen a pénzük. eközben júlia járta a házassági interjúk sorát.
persze a család is figyelmes lett arra, hogy rómeó titokban dolgozni jár és júlia minden kérőt visszautasít. már mindenki az igazságra gyanakodott
aztán a végét is kiötlöttem valahogy másnapra.
mindketten capuletek voltak...és a szintén gazdag és neves montague családból végül akadt egy "visszautasíthatatlan" ajánlat. mit tesz egy anya, amikor megtudja, hogy a gyerekei között "olyan" viszony van? hát nem vesz róla tudomást és megpróbálja minden erejével szétszakítani őket egymástól. ahogy a montague kérő is kezd rájönni a dologra, mindenki tudja már végül az egészet.
telik az idő, júliának mindjárt itt az esküvője...akármennyi pénzzel, de most kell meglépni. már a legutolsó szar kis trágya lakásban is megtalálják őket semmi pénzzel. Júlia valamit főzőcskézik egy lábasban a rezsón. rómeó mögé áll, beleönt valamit az ételbe és azt mondja:
-Júlia, ez nem fog sikerülni.
Lassan elkezdenek enni a kopott asztal végén mindketten, szigorúan egymás szemébe nézve...a másik utolsó pillantását nem akarják elveszti, egy életre meg akarják tartani.
végül júlia leborul a székről, leverve a tányért és a kanalat. rómeó nyugodtan eszik tovább, majd ő is eszméletét veszti és mindketten holtan fekszenek a padlón.

ez volt az én verzióm álmomban a rómeó és júliára. két szerelmes, akik tényleg, soha nem lehetnek együtt...hmmm mondjuk jó hülye történet.