azon filózom készen állok-e arra, hgy mészivel találkozzak....elvégre ha nem lenne f akkor is készen állnék szerintem...de így hogy van! csak attól tartok ő nem tudott még túllépni. lehet ha látna, akkor minden más lenne, lehet rájönne, hogy én már tényleg túl vagyok rajta. habár ha olvassa a blogomat ezt azért sejtheti...
vicces, ezt az egészet neki indítottam. miatta. hogy minden egyes percünkről legyen emlék. annyira szerettem őt. olyan hihetetlen. és most, így távolról kicsit bosszantó az egész. ennyi időt töltöttem vele, elég szar minőségben és a sok huzavona után mégis ő dobott engem. de az a helyzet, hogy elengedtem már őt. nincs már hozzá semmi közöm. pár cucca még mindig a szobámban van papánál...tábor előtt még i akartam vágni a kukába, most meg...had maradjon, nincs már közöm ezekhez a ruhákhoz többé.
és tényleg, mikor elindultam csopakra végigbőgtem az éjszakát. rothko az ölemben ült és nézne, hogy mit csinálok, nem értette. azt gondoltam magamban, hogy mészi egy szemét, egy szemétláda, aki csak kihasznált. most meg. én is nagy szemét voltam vele, a határozatlanságomból és a hiúságomból fakadóan. azt hiszem ez mindkettőnkről elmondható.
és vajon lesz miről beszélgetnünk ha találkozunk? hiszen eddig se volt soha semmiről. se mielőtt jártunk volna, addig sem amíg jártunk, mitől változna meg az egész pont most? azt mondogatta szeretne velem jóban maradni, de igazából mi sosem voltnk olyan nagyon jóban. sose voltunk barátok. sose beszélgettünk barátilag. lehet, hogy egy szakítás után az ember fel tudja fedezni a másikban a barátot? ha elnegedtem új emberként ismerhetem meg. de jól tudom milyen. ő is jól tudja milyen vagyok...épp ezért nem is jöttünk ki olyan jól.
f azt mondta múltkor, hogy mindenképp szeretne megtartani az életében. így vagy úgy. mert én érdekes ember vagyok. ettől megijedtem egy kicsit. eszembe jutott mészi... aki ugyanezt mondta. megijesztenek ezek a mondatok. amik a jövőre vonatkoznak. élethossziglan. és ráadásul van bennük egy kis önzés. nem szeretem ezeket az embereket, akik nagy ígéreteket tesznek anélkül, hogy érdekelné őket, mi zajlik körülöttük. főleg mivel most úgy valamennyire együtt vagyunk. és habár ő ezt az egészet dicséretnek szánta (gondolom én) mégis rosszul esett. ha a barátság a cél, jobb ha velem is tudatja...
minden esetre ma is találkozunk. és magától hívott fel tegnap. kétszer. és ez az egész vicces. most úgy elbizonytalanodtam, hogy akarok-e valami komolyat TŐLE. vagy úgy EGYÁLTALÁN. meglátjuk. ahogy mondani szoktam: győzz meg!
