este átjött és ittaludt. hála istennek. olyan jó volt. kár, hogy annyira fájt, hogy alig tudtam rá figyelni. végig arra gondoltam, hogy miért nem tudok hányni. reggel hatkor amikor felkelt már láztalan voltam...végre. megint megpróbáltam hányni és kb. már sírni akartam, hogy megint nem sikerült. annyira fájt, hogy egyhelyben nyöszörögtem. mikor elment akkor végre sikerült valaminek kijutnia. na azóta 5percenként járok ki. csak azt sajnálom, hogy amikor már jobban vagyok nincs itt. azért remélem estére nem esek vissza. rajzra is kéne menni...de mondjuk így, hogy 5percenként kimegyek nemtom mennyire érdemes. a másik, hogy mama el akar rángatni orvoshoz apám meg tiltakozik. kb retteg attól, hogy hozzámérjen bármiféle orvos. utálja őket. csak még inkább beteg lenne miattuk az ő kislánya.
hjjajjjj olyan jó, hogy itt volt. komolyan el sem hiszem, hogy tényleg idejött és ápolgatott. még egy ilyen srác mint ő nincs, aki csak azért felkel hatkor, hogy este nézhesse ahogy a barátnője hányni próbál. nélküle biztos sírtam volna. nagyon nyomorultnak éreztem magam este.
undorító
2010.10.21. 10:02 kelda
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://5minutes.blog.hu/api/trackback/id/tr112387934
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
