hűha. rengeteget rajzolok és azért vban alaklom, hogy észreveszem, hogy fejlődök. ma fruzsi megnézte és leesett az álla. ugyanúgy mint nekem. tényleg tudok valamennyire rajzolni. legalábbis megvan a tehetségem hozzá, hogy tudjak.
drágyácska most alszik a galérián...kb 7óta alszik félálomban volt, odabújtam hozzá. és azt mondtam magamban: te is tudod, hogy téged szeretlek a legjobban. vicces. egy ideje tényleg őt szeretem a legjobban. persze ez nem zárja ki, hogy a többieket is szeretem. pl tündihez az utolsó három napban kisregényeket írtam, hogy mikor hazajön elolvassa és nevessen rajtuk. és fruzsival is egy csomót találkozom és nagyon szeretem. mégis. drágácska. mindenemben hozzá igazodom. néha úgy, hogy észre sem veszem.
azt mondta nekem ma fru, hogy a mi szerelmünk akkora, hogy őt is beragyogja. ez egy szép kép. főleg, hogy ilyenkor megjelenik a napfényben álló fruzsi. tudom én, hogy nem erre gondolt, de hát ilyen vagyok.és egyből mamára meg papára gondoltam. hogy az ő szerelmük is ekkora lehetett. márha a szerelemnek van mértéke. szerintem nincs. a szeretetnek talán van. talán. nem tudom.
sokszor (most is) elfog egyfajta rettegés, hogy mi lesz ha nem mehetek hozzá feleségül. jézusom. na ilyenkor gondolom, hogy semmi eszem nem maradt. de tényleg egyszerűen rettegek, hogy kisétál az életemből. úgy érzem, hogyha elmenne kiszakítana belőlem egy darabot. mert előtte volt bennem egy űr.
mostanság brigi sem érdekel annyira. néha gondolok rá. hogy mi lehet vele. meg hogy milyen lenne vele találkozni. vajon tényleg bocsánatot kérnék tőle, ahogy azt már annyiszor elképzeltem? csak azt nem tudom miért...de valószínű, hogy megtenném. azt is próbálom elképzelni, hogy drágácska mit érezhet, amikor találkozik vele.
azt hiszem engem a szerelem belülről emészt. az a rengeteg kétség amit halmozok magamban. vajon mást is így szétmarják a saját érzései? olyan mintha a világban minden színt 5x élénkséggel látnék.
kezdek megint visszatérni magamhoz. és annyira megélni az érzéseimet, amennyire csak tudom. kisebb koromban jöttem rá erre, hogy ez az ami élővé tesz.
"Sajnálom, hogy olyan társadalomban élünk, ahol az, hogy kit szeretek elválaszt másoktól."
maganak akarom. nem akarom odaadni senkinek. soha.
