5 perc távlatából

tegnap írtam egy oldalt arról, hogy tündi meg én kicsit összekaptunk se sajnos nem hoztam haza. na mindegy. elemntünk délutána starbucksba. nem tudom miért várták annyira a népek. nem pont ugyanolyan mint a costa? ott dumálgattunk aztán tündi lelépett mert táncra ment és fruzsival ketten maradtunk. már bioszfakton is rázott a hideg...főleg amikor fruzsi még megkért, hogy de vááárjak mégegy meg mégegy buszt. szarrá fagytam és borzalmasan fájt mindenem. (hű most valamiért drágácska illatát érzem...mint amikor odanyomom az orrom a homlokához és jó nagyot beleszippantok hogy a hajának és a bőrének egyszerre érezzem az illatát) és fruzsinak szádszorra is elmondtam ugyanazt amikor elfogott egy furcsa érzés. ami 9dik óta minden télen...tulajdonképppen hiába számolom iskolaévekben az időt, de télen rámjön mindig a nosztalgia. visszagondolok az elmúlt évre, filmként pörgetem vissza...azt hiszem minden évben 3x csinálok ilyet. télen, mint az említettem. évzárón, de akkor csak az egész iskolaévet gondolom át. és a szülinapomon...emlékszem tavaly áprilisra.ahogy kissé ittasan vándoroltunk haza a lányokkal. és akkor megígértem magamnak, hogy a 17dik éven ebben az életben nem lesz olyan szar mint a 16dik volt...visszatérve fruzsira szóval ott álltunk és azt éreztem, hogy ugyanazt fogja ő most télen átélni, amit én tavaly kb ugyanekkor kristóffal. ez egy megérzés volt. nem tudom honnan jött. tudom hogy ezt szerette volna már a legelején hallani, de nem tudtam neki ilyenek mondani, amíg őszintén nem éreztem így.
aztán hazajöttem és 38 fokos lázam lett. drágácska mondta nekem a telefonba, hogy akkor ma sem találkozunk mert tanul (jó érzés volt ezt hallani, amikor kb mozdulni nem tudtam a láztól...még akkoris ha tudom, hogy nem ő tehet róla). nem mondom hogy a tegnapi volt életem legrosszabb napja...de azért nem volt kellemes.
amúgy most, hogy már ismerem nagyjából a hibáimat...kezdjek el megváltozni, hogy jobb ember legyek?