nemtom. egyszerűen szeretek szenvedni. most is. nézegettem brigi képeit. szívem meg összeszorult gyűszűnyire. nem tudom mi ütött belém. pedig olyan boldog vagyok vele. semmi okom kételkedni. és mégis. mintha hozzá tartozna...én meg valamiféle furcsa átmeneti állapot lennék. elképzelem őket ketten...
na most hívott. és részeg. imádom.
tud időzíteni az biztos... már el is szállt mindenféle kétség. ilyen egyszerűen működöm.
hiányzik. pont.
nade igazából most hazajöttem és összepakolom a maradék cuccomat. aztán go dórihoz. akivel valahogy mégsem szakítottam. nem is bánom egyébként. akartam. de valahogy ez nem így működik.
kurva sok cuccom van. alig bírom majd hazacipelni. se kocsi. se semmi. edit se jöhet értem mert még a császáros sebe miatt alig bír menni.
dóritól go haza. baba. olyan édes. sírni tudnék ha csak rágondolok. nem tudom hogy éltem drágácska nélkül, hogy mit csináltam eddig a baba nélkül...és hogy hogy a fenében tudtam ennyi ideig nélkülözni az apámat.
