találkoztunk ma anyám volt férjével. nagyon furcsán éreztem magam. puszi puszival köszönünk egymásnak mióta elvált anyámtól. addig meg nem volt más mint egy sima heló. hát nem is tudom megfogalmazni, hogy mit éreztem amikor rá néztem. de amikor ákos és drágácska nagyban beszélgettek akkor volt, hogy összetalálkozott a tekintetünk és az arcomra kiült, hogy összeszorul a szívem. láttam rajta, hogy neki is. és nem azér mert mi aztán annyira szerettük egymást. szerettünk együtt élni. azaz időszak amikor együtt éltünk...sok öröm volt. milyen furcsa. már pont nem volt velünk, mikor németet kezdtem tanulni. mintha az is az ő emlékére lenne vagy, hogy fogalmazzak.
szomorú és szánalmas, de most nem vágyom jobban semmire mint egy cigire.
nosztalgia
2010.07.29. 22:56 kelda
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://5minutes.blog.hu/api/trackback/id/tr212186072
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
