elvesztem az időérzékemet, amikor átmegyek hozzá és bezárkózunk akár napokra a sötét kis szobácskába...ahol már megmondtam neki, hogy soha nem fogunk járni és csak barátok lehetünk, ugyanitt mondogatom folyton azt, hogy szeretlek és rajzolgatok állandóan.
az én kis életem telik, barátok egyre kevésbé és a rajz egyre több, ha kimozdulok az csak mészi miatt van mostmár. és fruzsi.
sürgősen meg kéne ismerkednem új emberkékkel mert ez így nem állapot, hogy be vagyok zárva és csak és kizárólag 1 emberrel töltöm az időm 90%át...
de hol ismerjek meg új embereket?
múlkot söröztünk tündivel és dórval...meglepődtem, hogy mennyire nem tudunk semmitől beszélgetni, szomorú. az állítólagos barátnőim és megszólalni nem bírok a társaságukban. elképesztően nyomasztó ez az egész.
hja és kristóf hívott, hogy rá ne nagyon számítsak a szilveszteri bulin...hááát...nem tudom, lehet meg sem tartom ezt a bulit, most minek? itt lenne egy csomó szociopata hülyegyerek, akik isznak mint a gödény pipáznak...ennyi erővel oda is adhatnám nekik a kulcsot, hogy érezzék jól magukat és másnapra nyalják ki a lakást. na jó...ez kicsit kemény volt.
tündivel is mit kezdjek? hiányzik. de ez a kimért ridegség, megőrülök ettől. bánom már ahogy évekig rákényszerítettem magam. annyira sajnálom. de mostmár nem tudok mit kezdeni ezzel. nem mehetek oda hozzá és kérhetek tőle bocsánatot csak úgy...nem értené, hogy miről van szó.
lehet, hogy inkább fruzsival elmegyünk valahova, majd meglátjuk mi lesz.
mészivel is ma külön vagyunk mert hogy ne legyünk együtt folyton mert megőrjítjük egymást a végén. naigen. kell egy kis magány. ilyenkor mindig eszembe jut fruzsi. vele nem fogom ezt a hibát lkövetni...és ő amúgy is más.
vandával is beszélgethetnékem van...bár lenne vonalasa abban az ótvar kis lakásában...
