tegnap a többiek partizni mentek. énmeg nem. mert helyette inkább mészihez bújva sírtam. jól érezték magukat, ami jó, mert ezekszerint a barátaim jól érzik magukat egymással.
és ma majdnem könnyek közt törtem kimert nem tudtam, hogy milyen kabátot vegyek magamnak. aztán megvettem az egyiket, anyukám közben szomorúen nézett és próbált vígasztalni.
ez a kamaszkor? lassan elmúlhatna már...
az idegesség miatt meg basztattam az arcomat, amitől csúnya lett, amitől még idegesebb lettem.
holnap nagymamámnál ebédelek és találkozom vandával és tibivl és ákos ott lesz...
apropó, ma nála voltunk mészivel és kitakarítottam. megnéztük a persepolis-t, mészi meg bealudt közbe. azt játszottam hogy dühös vagyok aztán meg azt, hogy igazából mégsem.
csúnya ronda és kövér vagyok...mitől ézem magam ilyen esetlennek?
hazafele sétála mészivel cigiztünk és eszmecserét folytattunk. olyanok voltunk mint egy intelligens bölcsész párocska. jóis az néha.
az idő meg mindeközben kicsúszik az ujjaim közül.
