5 perc távlatából

fruzsi szerelmes. ez a legjobb és legváratlanabb hír, amit hallottam mostanság. 3 hete. egy srácba, akinek barátnője van. és én olyan boldog vagyok, hogy ő most szenved és nem lát kiutat. szemét vagyok? dehogyis! imádom az egészet, imádom, hogy végre tud valakire gondolni.
ráadásul kettőre is...
és én itthon vagyok és beteg és eszembe jutott amit drágácska mesélt. egyszer msn-en azt írta egy lánynak, hogy kíváncsi, hogy mi lenne köztük ha a barátnője nem lenne. kíváncsi vagyok, hogyha drágácska nem lenne velem most mi lenne. vajon nekem is egyszerre két pasim lenne? vagy csak úgy nézelődnék?
én csak személem ezt a világot, amikor nincs velem. és csak akkor válok élővé amikor meglátom őt és visszaránt ide.
néha nem értem magunkat, hogy miért akarunk összeköltözni állandóan. mert azt tudom, hogy én szeretnék, és azt is hogy ő is...meg azt is, hogy nem kéne. mert fiatalok vagyunk. és tanulnunk kell. és a gimi...
úgy élünk mintha másnap meghalnánk és még látni akarnánk a másikat. minden hétvégén ez az érzésem. hogy másnap meghalok...és ő pedig hazamegy. nem akarok úgy meghalni, hogy nem őt látom utoljára.
mikor azt kérdezgette, hogy nem jobb-e együtt meghalni, mint külön, azt mondtam nem. tévedtem. legalábbis...legyen mellettem ha meghalok. habár ezt nem mostanra tervezem...

ja és még egy dolog. a betegszex egy határozottan jó dolog. amikor az ember amúgyis lázas és úgy érzi, hogy szétrobban a szíve úgy ver...félelmetes, hogy mennyire fiatalok és élénkek vagyunk...engem is megijeszt. néha.