régen sokat gondolkoztam azon, hogyha öngyilkos lennék milyen lenne az emberek arca amikor megtudják...mikor kezdenének-e el sírni és utána mit tennének vagy mondanának vagy emlékeznének-e rám. ma megtudtam, hogy mi történik amikor egy tizenéves lány vonat elé ugrik és telefonálnak az iskolának. nem ismertem. nem tudtam ki volt ő meg hány éves...azt hiszem kilencedikbe járt. csak mentem órára és kisírt szemű lányok elszórva lézengtek a folyosón, mint akik azt sem tudják, hol vannak. nem voltak sokan. és mégis...mintha rajtuk kívül nem lett volna ott senki más. a mély sóhajtásaiktól nehéz volt a levegő, és egyszercsak azt éreztem, hogy énsem bírok lélegezni és valamiért ki akar folyni a könnyem, még most is ki akar.
pedig tényleg nem ismertem...a nevét sem tudtam, csak azt, hogy kilencedikbe járt.
ha vonat elé ugrottam volna
2010.10.05. 17:20 kelda
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://5minutes.blog.hu/api/trackback/id/2347292
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.