5 perc távlatából

a tegnap meg a tegnapelőtt kicsit érdekesen alakult. igazából lementünk ráckevére, a telkünkre és bulit rendezett bátyám. merthát megszültetett lilla. és egy csapat majdnem felnőtt, hogy másképp ünnepelhetné, minthogy rengeteget iszik és megfürdik a dunában? már aki megfürdött...és hát megint rájöttem, hogy drágácskának mindent el lehet mondani. mindent. még mindig csodálkozom rajta. lassan megszokom...vagy örökké elcsodálkozom majd rajta.
jut eszembe mindezek előtt voltunk a kórházban. lillánál és editnél. azt hittem drágácska nem jön de úgy örültem, hogy ott volt. és bátyám is. együtt álltunk lilla fölött és bámultuk. a fiúk alig mertek hozzáérni. én pedig... az ölembe vettem. és akkor úgy éreztem beigazolódott, amit már rég elgondoltam magamban. ez az élet értelme. egy ilyen kicsi tündér. legszívesebben vissza se adtam volta editnek, olyan jó volt ölelni. de aztán elkezdett ordítani. éhes volt. mi meg mentünk ráckevére.
és aztán tegnap hazajöttünk ráckevéről mamához. aki meglepetten nyitott ajtót. pedig szerdán mondtam, hogy jövök, mert tegnap előtt nem értem rá. ő pedig azt mondta, rosszkor jövünk. nincs otthon semmi kaja. ad pénzt menjünk el innen. persze nem kellett a pénz. mi meg elmentünk. azt mondta szeptember 5én találkozunk... nem olyan biztos az. így mentünk el otthonról. mikor beszálltunk a kocsiba majdnem elsírtam magam. drágácskánál már jobb volt. megynugodtam nála. és mentünk haza, ide, gazdagrétre. bátyám és dani már itt voltak. tündivel együtt érkeztünk. jó volt. ott ültünk a tetőn és azon gondolkoztam, hogy minden a helyén van. minden rendben van. és fruzsira gondoltam, hogy vajon ő most mit csinál. becsuktam a szemem. kifújtama  füstöt. és minden a legnagyobb rendben volt.
tündi pedig futott a busz után este. rendes volt a vezető. megállt. pedig még elég távol volt a megállótól.