5 perc távlatából

 ma feküdtünk az ágyban drágával, odaforultam hozzá és annyit bírtam csak kinyögni, hogy már egy hete képtelen vagyok sírni. igazából már több ideje. de mikor fruzsival beszéltem a legutóbb, akkor éreztem igazán, hogy sírni akarok és képtelen voltam. lehet hogy a hely meg az idő nem volt a legmegfelelőbb. arra azért mindig ügyeltem (furcsa de nem is volt tudatos) hogy mindig csak akkor sírjak amikor csak az látja, akiben megbízom. sok ember előtt még szerintem nem sírtam soha. és úgy hiányzik már. rengeteg szomorúság és düh kavarog bennem és sehogy sem tudom kiadni magamból.
ma majdnem lett volna rá alkalmam. ültünk a kocsiban és apámmal veszekedtünk. persze drága is ott volt. fogta a kezem és én meg nem akartam ránézni. szégyelltem magam. hogy ilyen hülyén viselkedem. de már nagyon unom. azon kell filóznom, hogy melyik szülőtől milyen pénzt fogadok el. fél évig az egyik kért h kamuzzak, most meg a másik. egy újabb ilyen fél év vár rám...amíg be nem kell mennem a bíróságra a kibaszott gyerektartás miatt. anyám istvánnal karöltve azt fogja mondani, hogy én igenis náluk lakom. a lakcím kártyámat is el kell intéznem. unom már. ha belegondolok, hogy mi vár rám belefájdul a fejem. most is fáj. anyukám. 
ahogy ültem a megállóban valahogy úgy esett a dolog, hogy rágyújtottam. előtte csillával találkoztam. annyi minden kavargott a fejemben. nem volt nálam toll, hogy leírjam. sajnos. főleg mamáról. őt hibáztattam fejben mindenért. mit kell nekem foglalkoznom pénzügyekkel. azt hittem ráérek ezzel ha keresek pénzt. most mit mondjak neki? azt, hogy papa nem engedi, hogy kifizesse a tanfolyamot? és miért nem? papa rögtön jött ezzel, hogy tanfolyamra se menjek és hülyeség az egész. miért nem terveztem meg és beszéltem meg vele. egy egyhetes tanfolyam. nem gondoltam, hogy ebből is családi dráma lesz. de már unom. nagyon nagyon. legalább végre nem magamat hibáztatom és sjanáltatom magam. egyszerűen dühös vagyok. most utálom apámat. mindig úgy tett mintha ő más lenne mint anyám. pedig echte ugyanaz. ő is arra kér, hogy hazudozzak. ugyan olyan szar mindkettő. nem is értem, minek váltak el. 
megintcsak röhögnek a fiúk. borzalmas szóviccek megint. én már csak mosolygok. legalább van egy boldogság itthon.
ha már sanyi nincs. mert mama elpasszolta. na ettől könnybelábad a szemem.