fruzsi anyja azt mondta, hogy az olyan anyukák mint az enyém akasztani valóak. na igen. nem tudomtam mit mondani, amikor fruzsi ezt mondta. jót nevettem rajta. aztán elgondolkoztam, nem tudtam egyetérteni vele, de azért mégiscsak jól esett volna ha azt tudom mondani: hja, igaza van! dehát nem. ez nem így megy. mégiscsak az anyukám. legalább fizikailag nem bánt.
fruzsival még egy dolog kapcsolatos. ma amikor ettünk azt mondta, hogy velem álmodott. a tévében bemondták, hogy 20 perc múlva vége a világnak mire ő odarohant hozzám és aggódott, hogy most mi legyen. ki volt akadva. én meg. csak ennyi: akkor szívjunk el egy cigit. aranyos álom. jót mosolyogtam rajta. azt mondta, hogy az álom után ő megértett engem. megértette. és én is megértettem vele együtt valamit. azt mondta olyan kaotikusak körülöttem a dolgok, hogy akár már világ vége is lehetne. mindegy. egy cigi még belefér. nagy leszaromsággal próbálok nézni a jelenre. a múltat meg elfelejteni. amennyire csak lehet. drágával és a barátnőkkel ez így sikerül is. ohh bazzeg de idegesít ez a zene. drága nyomatja a lego indiana jones-t és bekattanok. nem akarok rászólni. olyan édesen játszik. de ez a zene őrjítő.
most eszembe jutott, hogy ha mama megtalálná ezt a blogot, vagy a bátyám... vajon mi a fenét szólnának? mostanság jöttem rá, hogy a családomból nem nagyon kellek senkinek. az apai nagymamám szeret azért. meg apukám. ő szeret. bár lenne egy olyan nagymamám, aki őrangyalom és védelmezőm. akit nagyon nagyon tudnék szeretni. de az atyai nagymamámmal sosem volt olyan nagyon közeli kapcsolatom. és az anyai...hát... miután bátyámat anyám folyton pofozta, és 11 éves koráig bepisilt emiatt, ezért aztán egy idő után védelmébe vette. engem meg valamiért nem szeret. talán mert kiskoromban sokat árulkodtam bátyámra. egyszer nagyanyám rajtakapott és azt mondta undok béka vagyok. én meg elsírtam magam. ez élénken élni fog bennem szerintem életem végéig, nem tudom miért. mint ahogy az is hogy a nagybátyám mit csinált velem meg unokatesómmal éveken át. ma mikor ezt elmondtam fruzsinak reszketett utána a kezem elment az étvágyam és úgy éreztem őrjöngve tudnék sírni. de valahogy nem jöttek a könnyek. hazaértem drágácskához és még mindig nagyon gyenge voltam. de aztán feldobott. aztán elgondolkoztam, hogy mi lesz jövőre. nem tudom elképzelni, hogy még egy félévnél többet járok gimnáziumba. valahogy nem. de nem azért mert most valami egyetemet annyira várok. csak. valahogy nem tudom. olyan érzésem van, hogy valaminek meg kell változnia. de most nem a szerelmi dolgaimmal kapcsolatban. régen akkor éreztem ezt mikor szakítani akartam. meg mikor elköltöztem otthonról. hogy mostmár valami újnak kell kezdődnie. de most. már elköltöztem. már megvan az igazi. min tudok még változtatni? úgy érzem csak a suli maradt. dehát azon nyilván nem fogok. érettségi minimum kell. aztán lehet szabadúszni...
visszatérve. a nagybátyás kis titkomat egyre többen tudják. és lehet, hogy lassacskán be kéne avatni a családot. de ezt unokatesómmal mindenképpen meg beszélnem, azzal aki a beautiful meg a voice within.
