most voltam wc. többiek kern valami vicces előadását nézik, potnosabban hallgatják mert a gépet én használom...méghozzá írásra, vagy minek lehet ezt nevezni. azon gondolkoztam, hogy milyen poénos lenne tapsviharra kijönni a wc-ből, azt mondtam volna köszönöm, köszönöm. dehát nem jöhet minden össze.
igazából nemrég voltam kinn az erkélyen és elszívtam egy cigit és erről akartam mesélni. most ahogy így teleettem magam és egész nap punnyadtam a cigi után olyan kellemeske érzésem lett, azon filóztam biztos az oxigén hiány miatt. a suli ideje alatt amikor a faszom tele volt mindenféle problémával, egy hétig úgy tettem mint aki rászokott a dohányzásra (azóta nagyjából sikerült is rászoknom). nem a nikotin miatt dohányoztam, és nem is amiatt, hogy menő legyek a többiek előtt, mert nem is tudtak róla. ez egyfajta ellenállás volt. persze eléggé töketlen volt, mert igazából senki nem tiltotta. itthon szabadság van, elég nagy szabadság. szóval a cigi nekem nem fizikai volt, vagyis egy része igen. és az az oxigén hiány volt. furcsa visszagongolni, ettől mindig sokat nevetgéltem tündivel. móriczon a tónál mindig anyámról meséltem neki. hogy mennyire nagyon utálom őt. ő meg csak hallgatta és nem tudom, hogy tűrte-e vagy egyetértett vele. ez nem derült ki. sosem voltak számomra egyértelmű reakciói, most sem tudom mindig, hogy a hallgatása helyeslő vagy szánakozó, de azt azért mindig tudtam, hogy szeretetből hallgat végig, és ez nekem elég.
