ma nem találkoztunk és holnap se nagyon fogunk, feltéve ha nem olyan nagyon drága, hogy hazakísér edzésről és aztán szerencsétlen még ott sem alhat. ...ma alig írt meg nem is beszéltünk és én meg 5percenként szívemhez kapkodva matatok a telefonom után, mindhiába, ugyanis nem hív. biztos valamit csinál.
ez eszembejuttatja azokat az időket, mikor kristóffal csináltam ugyanezt csak ő mészivel ellentétben soha nem hívott (hát persze mert nem szeretett de ez már más kérdés). meg aztán azon gondolkoztam, mikor fogok úgy hazajönni, hogy ne azon gondolkoznék, hogy mészi meg a suli meg a suli meg a mészi...hát például ma. a metrón jöttem haza rajz után és
belenéztem azokba a retinaégető lámpákba, és elgondolkoztam, hogy tényleg rajzfilmes leszek egyszermajd. annyira boldog lettem, hogy szinte éreztem a könnycseppet legördülni az arcomon. aztán láttam 2 tündéri gyerkődöt 6számmal nagyobb overall-ban és elvigyorodtam. én tényleg rajzfilmes akarok lenni.
aztán még tovább vittem a gondolat-menetemet és arra jutottam, hogy nagyratörő céljaimért és a szárnyaló álmaimért egy nagy adag magánnyal fizetek. az osztályban, az utcán, otthon. tudom, hogy nem voltam mindig magányos. de minél jobban belevetem magam ebbe az egészbe annál inkább látom azt, hogy a saját kis világomban olyannyira elvagyok, hogy gyakran ügyet sem vetek a többiekére...hacsak nem azért, mert jó rajzfilmtémának tartom...rémisztő.
talán ez az alapvető különbség köztem és fruzsi között. az ő magánya, az egy tonn anaplója egészen más természetű, mintha el tudná választani a naplózás magányát a való élettől, közben mégis az a stílusa amit leír, az határozza meg a valóságban is...hülyén fogalmaztam meg.
az én magányom egészen más. a képzeletem összefolyik a valósággal, olyan mint egy nagy massza. sokszor amit más emberekről képzelek valóságosnak tudom be és aszerint viselkedek, néha késő mire rádöbbenek, hogy az a szituáció amit velük elképzeltem csak a fejemben történt meg. peti kiteljesíti ezt az őrületemet...egyre inkább összeolvad az életem a rajzfilmekkel a fejemben. egy nagy színes massza lesz belőle szürke foltokkal.
sose fogom tudni már szétválasztani ezt a kettőt? remélem soha. amíg a fejemben szép képek vannak, addig én boldog vagyok.
dóri szingli. tény és való. mesél jobbra balra, hogy mennyire szeretne pasit meg kapcsolatfüggő meg ilyen baromságok...mit nem adnék azért, ha szingli lehetnék és összejöhetnék mészivel. megint. hiányzik az újdonság érzete és a hosszú haja...az előbbi kevésbé.
szánkózni kéne menni egy üveg borral.